Ha sokat vagyok itthon, bezárva, pl betegen, átlag három nap után kiüt rajtam a depresszió. Mert be vagyok zárva, mert el vagyok szigetelve az élettől, mert mást se látok, csak a szüleimet. Nem azt mondom, imádom őket.

Épp pár napja jegyeztük meg nagyimmal, hogy milyen jó, hogy már közel két hete be vagyok zárva kisebb kihagyásokkal, és még nincs semmi gond. De most mégis kijött rajtam. És nem csak mostanról van szó. Hanem az elkövetkezendő hetekről is. Vagy hétről, ez még nem dőlt el. Nem csak be vagyok ide zárva, hanem ki is vagyok zárva. Lényegében olyan ez, mint egy akaratlan állandó megfigyelés. Ameddig rendbehozom a lábam, addig mindenhova csak kísérettel mehetek, vagy tudok menni, főleg anyai kísérettel. Ez neki se szórakozás, sőt, nagy önfeláldozás, mert nem elég, hogy sokat dolgozik, még engem is cipelnie kell kocsival. Lényeglben semmi okom nyafogni. De az az alap, hogy elmegyek egyszerüen sétálni a közelben, vagy várost jáárok a fülemen fejhallgatóval, vagy bármi ilyesmi ami a lakáson kívül lenne, megszűnt létezni. Van egy gyönyörű órám, amit apumtól örököltem. Nagyobb fémóra, két "cintányér-csörgő"-vel, felhúzós, ... Nagyon hangos. Apum fiatalkorában bedühödött, mert nem hagyta aludni, és lendülettel kigurította a folyosó másik felére. Darabokra esett, de összerakta egy órás. Az óra nemrég megint eltört, és szeretném elvinni megjavíttatni, de nem tudom, csak ha anyum is velemjön. Ez viszont meglepetés lenne. Vagy nem is meglepetés, csak vannak dolgok, amiket már egyedül is meg tudok oldani, vagy egyedül akarok megoldani, pl a baráti találkozásokhoz semmi szükség a családra, vagy a dolgaimat szeretem én intézni, mint pl egy óra megjavíttatása. Vlószínüleg ha minden rendben lenne a lábammal, nem lenne semmi gond azzal, ha anyum el akarna jönni velem az óráshoz, lazán mennénk ketten, nem is lenne kérdés, vagy fel se merülne, hogy ez probléma. De most az ilyen apróüságok zavarnak.

Ha ideges vagyok, futni megyek, vagy sétálni a lilivel. Ha nagy dilemmában vagyok, a várost járom, vagy táncolok, kimozdulok a lakásból. De most ide vagyok kötve. Általában, ha itthon leszek ideges, és elmegyek találkozni barátokkal, lehiggadok. De most nem tudok elmenni, nem futok, táncolok, sétálok, nem hallgatok zenét és várom a járost, mert ide vagyok kötve. És emellett persze anyum is felszólalhatna, hogy nincs délutánja mert folyton engem fuvaroz, hogy állandóan nekem hordják a cuccokat, mert nincs kezem cipekedni, hogy a rohadt mankó folyton eldől, hogy miattam majdnem egy órával korábban kell kelnie, és hogy milyen egy hisztis csirke lettem. És valszeg igaz, hogy nyamvadtrohadt önző vagyok, mert csak azon kesergek, hogy mi minden hátrányt okoz ez nekem, és nem azt nézem, hogy mimindent tesznek a családtagok és barátok értem ebben az időszakban. Szóóóval, most elmegyek, megírom az előadásom, és abbahagyom a sírást, mert hétfőn úgyis elmegyek suliba, ahol lesz hat teljes szabad órám, ami jó:)

És egyébként hozzá kell tennem, hogy elvben Januárban már táncolhatok, és ha rendbe jön a lábam, akkor letehetem a jogsit, mert így szólt az egyezség. Előbb nyelvvizsga, aztán jogsi. És egy lépéssel közelebb leszek a kicsi narancssárga álombogárhoz, ami kicsit átalakítva a legszuperebb kiskocsi a világon. Szóval Don't Worry, Be happy!

-Hétfőn suli.

-Úgy döntöttem, varrok magamnak igazi, foltozott szoknyát, meg talán ágyterítőt. vagy nadrágot. még nem tudom. Csupa foltból tákolom össze. Jó lesz.

-Csinálok filmtörténetes előadást.

-megvan a nyelvvizsgám angolból. Szerdán tudtam meg, hogy átmentem.

Nagyon fáradt vagyo, hirtelen jött rám, és nem látom a dolgok elejét, végét. Jól jönne most Cassiopeia, aki megmutatja merre tovább.

Exxtra szuper varrattalan csirke vagyok. Szépazélet.:) Olvasok Harry Pottert angolul. Meg Jutka azt ígérte, ad kölcsön könyvet, van gyűjteménye néger íróktól. Azt mondja naggyon jó. Meg írok előadást is. A színekről, színek emberre való hatásáról, színlátás biológiai okairól, meg a hiányárol, ha valaki színvak hogy él. Átveszem az egész változást a színhasználatban korokra boltva a művészetekben, öltözködésben, lakberendezésben,... Érdekes téma, engem nagyon érdekel. És közben rengeteg dolog derül ki.

Ahogy kerestem hogy milyen korban jelnik meg a színlátás, rátaláltam mindenre, amit egy anyukának nem szabad csinálnia ameddig terhes. Nem szedhet antibiotikumot, nem ihat, drogozhat, cigizhet, ha hány nem ehet szódabikarbónát mert az tönkreteszi a gyerek veséjét, meg még sok más mindent se csinálhat, köztük lehetőség szerint nem kaphat el semmi fertőző betegséget, mert egy egy betegség keményen befolyásolhatja a baba szellemi vagy fizikai fejlődését. Amit külön kiemeltek, az a macskaürülék által terjesztett betegség, amit a nők 70%a állítólag elkap.     Egyébként a baba nagyjából 5 hónapos korában kezd el színeket látni.

Kórházzal kapcsolatban viszont muszáj mesélnem pár dolgot, aztán lezárom a témát. Nagy dolgok: A kötözőnővér azt mondja, nem találkozott még korábban olyan emberrel, aki egy egyszerű kötözéshez fájdalomcsillapítót kért. Úttörő vagyok. És nem csak ebben. Ma a varratszedésnél tettem egy erőtlen kísérletet az altatásra. Nővérke beintett. Altatóval kapcsolatban egyébként vannak élmények: Valószínüleg elszarták műtétnél az altató arányát, mert az első napot végigbőgtem. Nem tudni miért. Nagyim hívott, ezt már később mesélték, állítólag beszéltünk, és én nem mondtam semmi mást, csak hogy "nem tudom mért sírok csak sírok". És sírtam. :)

Most hogy voltam sokat itthon, gondoltam megnézek pár filmet, amit mostanában felhalmoztam. Nyisd ki a szemed: nagyon jó, a film maga nagyon jól van megcsinálva, színészileg is, A téma is nagyon jó, elborzasztóan iszonyú. borzalmas. Összeesküvés elmélet, Good Will Hunting, Költői szerelem (ami egy hihetetlenül szép film, nem most láttam először, de újranézve is...) és a nagy kedvenc: Csodás Álmok Jönnek: nagyon szép film. Nem most láttam először. láttam három éve, apum nézte, én csak leültem. Utána végigmentem az összes bolton, hogy megszerezzem neki karácsonyra. Néha megszáll az ihlet, és egyszercsak azt mondom, nekem most meg KELL néznem ezt meg ezt a filmet. Ezt is így néztem most meg. És még mindíg nagyon jó.

Piros amilyen nincs mégegy, pezseg tőle a véred. égszínkék, fűzöld, narancs, amennyire csak lehet. Napsárga. igazi ibolyalila, meg talán egy kis felhőfehér, de csak egy kicsi.

szeretem. meg jó zene. nagyon jó. kell ennél több?:)

Vagyok, vagyok. Suli megy, én maradok. Itthon. Még négy hétig nem állhatok lábra. rá a lábamra. A jobbra. A ballra igen. Ami jó. Kedden varratot szedünk. Januárban táncolok. Addig meg behajlítom a térdem. Itthon vagyok. Akivel találkozom, az mind eljön hozzám. Én nem mehetek. Az ajtó elzár. Pedig nyitva hagyták. Csak nem bírok rajta kimenni. Sokat olvasok, és Szilviék elmesélik mi történik odakint. Csabiék és a Casa-sok mennek ma Ötórai teába. Tegnap voltak Szombatesti-lázban. Majd elmesélik milyen volt. Egyébként nem olyan szörnyű. Szép az idő. És úgyis van mit csinálni. Lassanként hozzászokok. Anya szerint úgy viselkedek mint egy kishercegnő: "Júúúúj. Ez nem megy. megfájdult a lááábam" Azt hiszem igaza van. Teljesen.

Hercegnő ide vagy oda, félek a varratszedéstől. Nagyon-nagyon.

"Arcodat fordítsd a nap felé, így az árnyékok a hátad mögé kerülnek." R.G

Zongora. Csak zongora. Michael Jones. Nagyon nagyon... Ablakom, házak, és balra naplemente. nem nagyon, már csak egy kicsit. Inkább csak kék. meg egy kicsit sárgás alul. meg fák. lámpák elöttem. utca. kutyám. kutyák.

vajon ha az ember csak szinekkel fogalmaz... van olyan? csak szinekkel.